– – – – – – – – –hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa / kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare |
– – – – – – – – –hare rāma hare rāma / rāma rāma hare hare ||
Eredetileg azt terveztem, hogy az olvasmányosság érdekében a verstani alapismereteket bemutató összefoglaló szöveget a lehető legkevesebb szanszkrit kifejezéssel tűzdelem meg. Végül azonban be kellett látnom, hogy ez nem fog menni: vagy spekulatív magyar kifejezéseket kellene alkotnom, amelyek a teljes képet tekintve félrevezetők lennének, vagy olyan barokkos körmondatokkal kellene körülírnom az eredeti terminusokat, hogy rosszabb lenne az eredmény, mintha kizárólag szanszkrit nyelven írnám meg a teljes szöveget. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy maradok a hagyományos, szanszkrit elnevezéseknél.
Ezt úgy igyekeztem ellensúlyozni, hogy rendszerbe szedtem a klasszikus szanszkrit versmértékeket, s így olyan magyar definíciókat is használok, amelyek segíthetik a megértést. Tehát a verseket osztályokra, ezeket alosztályokra, az alosztályokat pedig versmértékcsoportokra bontottam. Készítettem egy szemléltető ábrát is, melyet a megfelelő helyen elérhetővé teszek majd.
Egy szanszkrit mű szövegének két fajtája létezik: a padya (vers) és a gadya (próza). Prózával elsősorban a Śrīmad-Bhāgavatam ötödik énekében találkozhatunk. A gadya további beosztásaira ebben a rövid leírásban most nem térünk ki, s elsősorban a padyára összpontosítunk.
A szanszkrit nyelv lejegyzésére leggyakrabban a devanāgarī írásmódot használják. Az írás legkisebb egysége általában a betű, amelyet a-kṣarának („amit nem lehet tovább osztani”) neveznek. A devanāgarī írásban a legkisebb egységet a ligatúra jelenti, amelyet így szintén akṣarának neveznek. Mivel a ligatúrák nem hangokat, hanem szótagokat jelölnek, az akṣara szót a továbbiakban „szótag” értelemben használjuk.
A szanszkrit nyelvben, s gyakorlatilag minden más nyelvben is, a szótagok kiejtése bizonyos egységnyi időt vesz igénybe. Ez az időegység a mora, amit szanszkritul mātrānak neveznek. Az egy mātrā hosszú szótagot laghunak (rövid), a két mātrā hosszút pedig gurunak (hosszú) nevezik.
Általában akkor rövid egy szótag, ha rövid magánhangzót, s akkor hosszú, ha hosszú magánhangzót tartalmaz.
A szanszkritban az ’e’ és az ’o’ mindig hosszú: ’é’-t és ’ó’-t jelöl. A két diftongus, az ’ai’ és az ’au’ szintén hosszú magánhangzónak számít. A rövid magánhangzót tartalmazó szótagok is hosszúvá válnak akkor, ha mássalhangzótorlódás követi őket. Ez alól kivételt képezhetnek a -pr-, -hr-, -br- és -kr- mássalhangzótorlódások, ami egyfajta engedményt jelent a költők számára. Ekkor a szótag esetenként rövidnek tekinthető annak érdekében, hogy a versszak megfeleljen a verselés szabályainak. Ezenkívül a negyedvers utolsó szótagja szintén hosszúnak számít, de ha a versmérték úgy kívánja, rövidnek tekintik, függetlenül attól, hogy rövid vagy hosszú magánhangzó szerepel-e a negyedvers végén.
Az alábbi példával áttekintjük a legfontosabb szabályokat:
– – – – – – – – –
hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa / kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare |
– – – – – – – – –
hare rāma hare rāma / rāma rāma hare hare ||
A versmértékek elemzésének megkönnyítése érdekében a szakértők nyolc gaṇát, azaz verslábat határoztak meg, melyek mindegyike három-három szótagot tartalmaz. A különféle gaṇákat különböző betűkkel jelölik.
Ezenkívül a rövid szótagot a la (laghu), a hosszút pedig a ga (guru) betűvel azonosítják. Akkor kapnak leginkább szerepet a leírásokban ezek az egyszótagú gaṇák, amikor a versmértékek szótagjainak a száma nem osztható hárommal.
Összefoglalva:
| szanszkrit | ritmusképlet | görög-latin elnevezés |
| ya-gaṇa | ∪ – – | bacchius |
| ra-gaṇa | – ∪ – | krétikus |
| ta-gaṇa | – – ∪ | palimbacchius |
| bha-gaṇa | – ∪ ∪ | daktilus |
| ja-gaṇa | ∪ – ∪ | amphibrachisz |
| sa-gaṇa | ∪ ∪ – | anapesztus |
| ma-gaṇa | – – – | molosszus |
| na-gaṇa | ∪ ∪ ∪ | tribrachisz |
| la-gaṇa | ∪ | |
| ga-gaṇa | – |
A verselésről szóló nyugati szakirodalom közel negyven verslábat tart számon. A szanszkrit versmértékeket leíró gaṇák rendszere egyszerűbb, mint a nyugati verslábak gyűjteménye, mert pusztán e nyolc gaṇa segítségével – kiegészítve a la- és a ga-gaṇával – bármilyen versmérték leírható. Például a choriambus elnevezésű versláb (– ∪ ∪ –) a következőképpen kódolható a szanszkrit gaṇák segítségével: bha, ga. A szanszkrit nyelvű szakirodalom viszont nem csupán e gaṇákkal írja le a különféle versmértékeket, hanem más kódoló eljárásokat is alkalmaz. Ezzel a témával egy külön részben foglalkozunk majd.
A padya általában négy pādából áll, amiket két sorba, azaz félversbe rendeznek.
| 1. pāda | 2. pāda |
| hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa | kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare | |
| 3. pāda | 4. pāda |
| hare rāma hare rāma | rāma rāma hare hare || |
| 1. pāda | 2. pāda |
| sarva-dharmān parityajya | mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja | |
| 3. pāda | 4. pāda |
| ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo | mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ || |
Az első sor végét egy függőleges vonallal, a másodikét pedig két függőleges vonallal jelölik. A pādák felépítését a chandaḥ, vagyis a versmérték határozza meg.
Előfordul, hogy egy vers négynél több pādából áll, de az is, hogy kevesebből. Ezek rendhagyó formák, de a padya kategóriáit tanulmányozva azt látjuk, hogy mivel előfordulásukat tekintve számottevő csoportot alkotnak, külön alosztályba sorolják őket, melynek neve: gāthā. Főként az epikus költészetben, az ún. ākhyānákban találkozhatunk velük.
A padya alapvetően kétféle lehet: vṛtti és jāti.
A vṛtti olyan verset jelent, amelynek minden egyes pādájában rögzített a szótagok hosszúsága (laghu vagy guru) és helyzete. Tehát a vṛttiben a szótagok – az akṣarák – hosszúsága meghatározó szerepet játszik, ezért ezt a verselési formát akṣara-chandaḥ-nak is nevezik. További elnevezések: akṣara-vṛtta, varṇa-vṛtta.
A jāti olyan versformát jelöl, amelynél az egy pādán belüli időegységek száma rögzített csupán, a rövid és a hosszú szótagok helyzete viszont – bizonyos kereteken belül – szabadon változtatható. Itt az a lényeges szempont, hogy a rövid szótag egy mātrāt (időegységet), a hosszú szótag pedig két mātrāt ér. A jātit emiatt más néven mātrā-chandaḥ-nak is nevezik. További elnevezések: mātrā-vṛtta, tālā-vṛtta.
Mind a vṛtti, mind a jāti további alosztályokra bontható.
Ezeket könnyen áttekinthetjük a következő táblázat segítségével:
